Népművészeti Tájház - Kalocsa

Népművészeti Tájház bemutatása

Gábor Lajos 1952-ben hagyta a városra, a mai múzeum épületét. A ház mintegy 200 éves úgynevezett „partos ház”, melynek első három helyisége eredeti formájában mutatja be a régi paraszti életet, míg a valamikori kamra helyén egy kis kiállítás keretében kísérhetjük nyomon a kalocsai népművészet fejlődését. Dombra építették a lakóépületet, így a Duna közelségéből adódó esetleges árvíz esetén védve volt. Vályogból épült a ház, amely télen a meleget tartotta, nyáron pedig hűvöst adott. A tetőt náddal fedték, a kéményen a kereszt pedig az egyház hatalmát hirdette.
Világhíres a kalocsai hímzés, a csipkéhez hasonló riselin, a tojás-, a bútor- és falpingálás. Hazánkban egyedülálló módon itt pingálják az asszonyok a lakószobák falát, a házak tornácát. A kalocsai hímzés és pingálás is egyaránt szabadrajzos, sablonok nélkül készülnek a méltán híres motívumok. Számos író, előrajzoló asszony vált híressé, világszerte ismertté.